Ismertető a az eszperantó nyelvről
Az eszperantó nemzetektől független, nyelvi egyenjogúságot hirdető és biztosító, élő nemzetközi nyelv. Gyakorlatias alapelve az, hogy anyanyelvként nem (legalábbis kevesen) tanulják, így elsajátításához és használatához mindenki egyenlő eséllyel kezd. A nyelv jól felismerhető logikai rendszer alapján áll össze, fonetikus, azaz úgy ejtjük a szavakat, ahogy írjuk, és viszont. Logikája és nyelvtani rendszere 16 alapvető szabály köré csoportosul. Elsajátítása a hagyományosan beszélt és tanult nyelvektől a fentiek miatt jóval egyszerűbb. Első idegen nyelvként megtanulva készségfejlesztő tulajdonságai és eklektikus jellege miatt más, indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozó nyelv (pl.: angol, német, olasz, francia, spanyol, portugál, stb.) tanulását jelentősen megkönnyíti. A helyzet fordítva is fennáll: bármely indoeurópai nyelvet beszélő személy sokkal könnyebben képes megtanulni az eszperantót a közös alapok miatt. Az eszperantó hatékonysága többek között abban rejlik, hogy csaknem minden nyelvtani kategória fellelhető benne, ami a megalkotásánal figyelembe vett nemzeti nyelvekben is létezik, így az eszperantó segítségével megtanulhatunk nyelvet tanulni. Talán emiatt nevezik „hídnyelv”-nek is.
A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének állásfoglalása szerint
Az eszperantó a.) nagymértékben normalizált, b.) erősen szocializálódott, c.) nem etnikus élő nyelv, amely egy másodlagos nyelvi közösségben minden lehetséges nyelvi funkciót betölt és ugyanakkor közvetítő nyelvként is működik.
Az eszperantó nyelv jelképei: 1,2 m széles zöld zászló, bal felső sarkában 50×50 centiméteres fehér mezőben ötágú zöld csillag (az öt földrész szimbólumaként).
Az eszperantó nyelvet egy lengyel szemorvos, Lazar Ludwig Zamenhof (1859-1917) alkotta meg a 19. században. Létrehozásának ötletét az adta, hogy Zamenhof szülővárosában, a Lengyelországban található Bialystokban öt nemzetiség élt együtt, akik között természetes gátat alkotott a nyelvi különbözőség.
Az első nyelvkönyv (La Unua Libro) 1887. július 26-án jelent meg, hivatalosan ezt tekintjük az eszperantó születési évének, a napot pedig a hivatalos Eszperantó Napnak. Az eszperantó nyelvet ma már nem mesterséges nyelvnek, hanem az indoeurópai nyelvcsalád legifjabb tagjának tekintik.
Zamenhof már egyetemi évei alatt kialakította a nyelv alapjait, rendszerét, majd 1887-ben Varsóban megjelentette a „Nemzetközi Nyelv” című könyvét, amelyben közzétette az eszperantó rendszerét és nyelvtanát. Munkáját a nyelv szabályai szerint alkotott „Doktoro Esperanto” (az „esperanto” szó jelentése reménykedő) néven jegyezte, innen a nyelv elnevezése is, bár Zamenhof eredetileg a talán kevésbé hangzatos, az előbb említett „nemzetközi nyelv” néven nevezte művét. A nyelv 16 alapvető nyelvtani szabállyal (Fundamento) és mintegy 2000 szó megalkotásával indult el világhódító útjára. Ez csupán a csírája volt annak a kifejezésekben, árnyalatokban gazdag nyelvnek, amellyé több, mint száz év alatt fejlődött. Fejlődésére, egységességének védelmére, szabályszerűségének megőrzésére, új szavak bevezetésének felügyeletére az Eszperantó Akadémia nevű független nyelvi intézet visel gondot. Ennek köszönhetően az eszperantó dialektusoktól mentes nyelv.
Az eszperantó nyelv 2025-ben 138 éves. Az 1905-ben Boulogne-sur-Mer franciaországi városban tartott 1. Eszperantó Világkongresszuson Zamenhof – felismerve műve társadalmi jelentőségét – a nyelvhez kapcsolódó szerzői jogairól lemondott, átengedve azt a világnak. Erről szóló mondása szállóigévé vált: „Az eszperantó az egész világé!” Ő saját magát nem az eszperantó nyelv szerzőjének, hanem kezdeményezőjének nevezte.
Mára a világ legtöbb országában beszélik és művelik a nyelvet. Az eszperantó nem kötődik nemzetekhez vagy országhoz, a nyelvközösség diaszpórában létezik a Föld mintegy 130 országában, világméretű elterjedtségét így jellemzi egy mondás: Eszperantó-országban soha nem megy le a nap (En Esperantio la suno neniam subiras) – azaz: a Föld bármely részén találni eszperantistát, akire éppen süt a nap.
Az eszperantó központi, nemzetközi szerve az Eszperantó Világszövetség (Universala Esperanto Asocio, UEA), amely a hollandiai Rotterdamban székel. Jelenlegi elnöke prof. dr. Duncan Charters.
Az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) 1954-es közgyűlése elismerte, hogy az eszperantó eredményei a szervezet céljaival, ideáljaival összhangban vannak, majd megtörtént a hivatalos kapcsolatfelvétel az UNESCO és az UEA között. Az UEA 1954 óta folyamatosan részt vesz az UNESCO nem kormányszintű szervezeteinek munkájában. 1985-ben az UNESCO közgyűlése felhívta a tagállamokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy segítsék elő az eszperantó iskolai oktatását és nemzetközi használatát. Az UEA tanácskozási joggal rendelkezik a következő szervezetekben: ENSZ, UNICEF, Európa Tanács, Amerikai Államok Szervezete, Nemzetközi Szabványhivatal.
Az eszperantó nyelv és mozgalom egy igen sajátságos kultúrát hozott létre a világ népeinek tevékeny hozzájárulásával, ennek ápolása, fejlesztése, megőrzése és ismertetése az eszperantisták fontos feladata.
Nem elhanyagolható tény és potenciál az eszperantó nyelv mögé felsorakozott világméretű mozgalom, amely az élet szinte minden területére kiterjed. Néhány kiragadott példa ezekre, számos egyebeket nem említve: kereskedelem, idegenforgalom (utazás- és szállásszervezés), irodalom (lap- és könyvkiadás), nyelvoktatás (propedeutika), közösségalkotó- és megtartó folyamatok, stb.
Nemzetközi, országos szövetségek és helyi szervezetek útján az eszperantisták igen hatékonyan tudnak együttműködni civil, szakmai, turisztikai, művészeti téren, de az élet bármely más területén is teljes értékűen használható nyelv lett az eszperantó.
A hagyományos lehetőségeken kívül van néhány speciális szolgáltatás, ami csak az eszperantóul beszélők számára hozzáférhető (például ingyenes vendéglátó hálózat szerte a világban, szakmai konzultációs és segítségnyújtási hálózat, stb).
Mit akarnak az eszperantisták tulajdonképpen?
Az eszperantisták nem az eszperantó nyelv kizárólagosságát hirdetik, az eszperantónak nem célja a nemzeti nyelvek helyettesítése. Alapelvünk, hogy az anyanyelve mellett minden ember beszéljen egy igazságos kommunikációt lehetővé tévő nyelvet, amelyen szót ért a más anyanyelvű beszélővel. Az eszperantó e célra tökéletesen alkalmas, hiszen elsajátításához és használatához mindenki ugyanolyan esélyekkel kezdhet, mert senkinek sem (legalábbis keveseknek) az anyanyelve.
Hivatalosan az 1996-os prágai világkongresszuson kiadott nyilatkozat hét pontban foglalja össze az eszperantó mozgalom legújabb kori önmeghatározását. Ezek:
– demokratizmus,
– transznacionális oktatás,
– pedagógiai hatékonyság,
– soknyelvűség,
– nyelvi jogok,
– nyelvi sokszínűség,
– emberi emancipáció.
Részlet a Prágai Nyilatkozatból (1996)
Az eszperantó, amely 1887-ben indult útjára, mint a nemzetközi kommunikációt szolgáló segédnyelv tervezete, és hamarosan életteli, árnyalatokban gazdag nyelvvé fejlődött, immár több mint egy évszázada működik abból a célból, hogy átsegítse az emberi kapcsolatokat a nyelvi és kulturális akadályokon.”
Olvasd el a Prágai Nyilatkozatot >>
Az eszperantó nyelv funkciója és önmaga vállalt szerepe által jelentős szerepet kaphat a globalizálódó világ, közelebbről pedig az egyesülő Európa nyelvi palettáján. Az Európai Unió országainak hivatalos nyelvei az EU hivatalos nyelvei is egyben (24 hivatalos és 5 nem hivatalos nyelv, lásd itt), így az újonnan belépő tagországokat is figyelembe véve egyre nagyobb fordítói és tomács-kapacitást, anyagi hátteret igényel e többnyelvűség kezelése. A helyzet megoldása logikusan egy gazdasági és hatalmi érdekektől mentes, nemzetektől független nyelv alkalmazását kívánja meg, amely ismérveknek az eszperantó teljes mértékben megfelel. Az eszperantisták véleménye szerint az a tény, hogy egy élő nemzeti nyelv második kötelező nyelvként funkcionáljon az Európai Unión belül, igazságtalan és diszkrimináló lenne a többi tagállammal szemben, továbbá ellenkezne az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával.
Részlet Gados László „Világnyelv” című tanulmányából
A világban végbemenő és a globalizmus fogalma alá sorolható változások egyre erőteljesebben aláhúzzák a különböző anyanyelvűek közötti érdemleges nyelvi érintkezés (kommunikáció) szükségességét.
Az európai integráció még fokozottabban feltételez ilyen szükségletet. Egyre fontosabbá válnak tehát az olyan kérdések, mint: Kell-e tudatos tevékenység annak elérésére, hogy a nemzetközi nyelvi érintkezés szükségletei mind mennyiségileg, mind minőségileg a lehető legteljesebben kielégíthetők legyenek? Fontos-e, hogy milyen áron és milyen minőségben teremthető meg a nyelvi szükségletek kielégítésének alapfeltétele (vagyis a nyelvtudás)? Fontos-e, hogy a nemzetközi érintkezésben használt nyelv esélyegyenlőséget kínáljon, vagy pedig el kell tűrni, hogy anyanyelvi beszélője halmozottan előnyös helyzetben lehessen nem anyanyelvi beszélőivel szemben?
Olvasd el a „Világnyelv” című tanulmányt >>
Az UEA 2013-ban az eszperantó nyelv igazságos kommunikációt biztosító alkalmazása mellett kampányolt Eszperantó – Igazságos kommunikáció címmel. Olvassa el! >>
Az eszperantó térhódítása a mindennapokban
Az eszperantó történetének 125 éve után a világon beszélt mintegy 6800 nyelv közül a leghasználtabb 100 nyelv között van. A Wikipédiában alkalmazott 285 nyelv között a 30. leghasználtabb nyelv (2013. február 11.). Az eszperantó ott van a Google, Skype, Firefox, Ubuntu, de a Facebook vagy akár az Ipernity rendszerekben a választható nyelvek között. A Google Translate is fordít eszperantóról és eszperantóra. A jelenleg legnagyobb webes keresőnek már hosszú évek óta működik az eszperantó nyelvű változata, amely kifejezetten ezen a nyelven keres és indexel: Google Esperanto.
Bármelyik mesterséges intelligencia alkalmazással lehetséges eszperantó nyelven kommunikálni. Íme, egy példa a ChatGPT alkalmazástól, amelyhez azt a kérést intéztük, hogy „beszéljen” röviden az eszperantó nyelv jövőjéről:
Az internetes online lexikon, a Wikipédia rendkívül kiterjedt eszperantó szekcióval rendelkezik, és még folytathatnánk a sort. Az eszperantó a 21. évszázadra bevonult az élő nyelvek sorába.
Mi és ki az eszperantista valójában?
Zamenhof, a nyelv megalkotója az 1905-ös 1. Eszperantó Világkongresszuson így fogalmazta meg az eszperantista mibenlétét: „Eszperantista minden olyan személy, aki ismeri és használja a nyelvet bármely célra.” (1905, Boulogne-i Nyilatkozat 5. §)
Az eszperantó világ kiemelkedő ünnepei
Július utolsó hétvégéje – augusztus első hétvégéje: az eszperantó világ legnagyobb hagyományokkal rendelkező rendezvénye, az Eszperantó Világkongresszus (Universala Kongreso, UK), amelyet évről évre más városban rendeznek meg – 8 napon keresztül. 2025-ben Csehország, Brno városa látja vendégül a világ eszperantistáinak 110. csúcstalálkozóját.
Az eszperantó világ ezek mellett igen aktívan tevékenykedik a naptári év folyamán. Egy év alatt általában mintegy háromszáz nemzetközi rendezvényt tartanak világszerte, ezek között a legjelentősebb – a már említett – az évente más-más helyszínen rendezett Eszperantó Világkongresszus.
December 15. – Zamenhof, az eszperantó nyelv kezdeményezőjének, megalkotójának születésnapja. Eszperantista szervezetek, eszperantisták világszerte tartanak e napon és e naphoz kapcsolódva ünnepi megemlékezéseket, az úgynevezett Z-napon.
A Magyarországi Eszperantó Szövetség 2011-ben tartotta Szolnokon a 35. Magyarországi Eszperantó Kongresszust, amelynek fővédnöke Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság egykori elnöke volt.
Az eszperantó Egerben
Az egri eszperantó kultúrkör és közösség képviselője az Egri Eszperantó Centrum – Verda Stelo Eszperantó Klub. A helyi eszperantó kultúra hagyományait tekintve több mint száz éve, 1911 óta van jelen a nyelv Egerben. A klub elnöke 2008 óta Barta Zoltán, aki a néhai Könczöl Ernőt váltotta e tisztségben. A klub havonta egyszer tart klubtalálkozót.
Mi nem az eszperantó?
Az eszperantó nyelvet a témáról csupán felületes ismeretekkel rendelkezők esetenként összetévesztik, keverik a nevének hangzásában hasonlító, úgynevezett „eszperente” szójátékkal. Ez utóbbit Karinthy Frigyes hozta létre (aki egyébiránt 1932-től 1938-ig a Magyar Országos Eszperantó Egyesület elnöke volt), de a név hasonlóságán kívül semmi köze nincs az eszperantó nyelvhez. Az eszperente ugyanis nem nyelv, hanem egy jellegzetesen magyar nyelvi játék, amelyben értelmes mondatokat kell képezni, de magánhangzóként kizárólag az e betű, azaz a nyílt e és a zárt ë hangok használhatóak. Az eszperantó és az eszperente fogalmainak keverése, összetévesztése a témában való tájékozatlanságról, felszínes ismeretekről tesz tanúbizonyságot az eszperantó nyelvről szóló kommunikációban.